DIES NATALIS SOLIS INVICTI

"... A Mithrász-kultusz a Napisten, Heliosz kultuszával is egybeolvadt, akit mint legfőbb, legyőzhetetlen isteni hatalmat tiszteltek. Az egyik legnagyobb mithraista ünnep december 25-e volt, a téli napforduló, a Nap újjászületésének napja (dies natalis Solis invicti Mithra). ...

A víz és a kőszikla a létesülési örvény s az ezt uraló princípium kettősségére vonatkozik. A kősziklához a különböző hagyományokban számos jelentés kapcsolódik. Bizonyos értelemben párhuzamot lehet vonni például Mithrász születése és Arthur király legendájának egyik eleme, nevezetesen a vízen lebegő sziklába mélyesztett kard között. Amikor Mithrász kilépett a kősziklából, az egyik kezében kardot, a másikban fáklyát tartott: az erő s a megvilágosodási képesség szimbólumait. ..."

Julius Evola: A Mithrász-misztériumokról (részletek)

„Kiegyensúlyozottan, öntudatosan, az ember ne tartsa magát se egyenlőnek másokkal, se alacsonyabb rendűnek másoknál, se magasabb rendűnek másoknál, és ne ismerjen magára se a hétköznapi emberben, se az alantasban, se a kiemelkedőben.”

- Julius Evola: A felébredés doktrínája

„ Az aryák tiszta, eredeti doktrínája jellegzetesen antievolucionista. A „létesülés” semmilyen jelentőséggel nem rendelkezik. A „körforgás” nem vezet a halálnélküliséghez (Samyutta-nikayo II,179). Nincs kezdet, nincs fejlődés, nincs vég a „nem-tudás” és a „zaklatottság” által kondicionált állapotok egymásutániságában… A nirvana állapotát nem lehet „haladva” elérni; nem lehet az idő horizontális iránya mentén elérni, sőt még csak a különféle angyali és mennyei entitásoknak, vagy magának a teista Istennek, Brahmának tulajdonított perpetuitás, a hosszú élet vagy meghatározatlan hosszúságú létezés alatt sem. A sambodhit, az abszolút megvilágosodást, a szabadító „tudást” ezért olykor a villámhoz hasonlítják (Anguttara-nikayo II,25; Majjhima-nikayo X (I,92), LXXXV (II,381)), ami ennek a nyilvánvalóan időn kívüli jellegére utal.”

- Julius Evola: A felébredés doktrínája

"A gondolat és a félelem rossz társak. Annak, aki gondolkozni kezd, először ki kell zárnia a félelmet, különben délibábokra és hamis következtetésekre fog jutni."

- Ernst Jünger

„ Ha az emberiség egy napon majd visszatér normálisabb feltételek közé, kevés civilizáció fog annyira elütőnek tűnni, mint ez a mostani, amelyben minden lehetséges formában az anyag feletti hatalmat és uralmat hajszolják, elveszítve közben a saját elme, a saját érzések és általában a pszichikai élet feletti uralmat. Kortársaink zöme- az úgynevezett „tettek embereivel” az élen- a rákfélékhez hasonlít, amelyek páncélja annyira kemény és rücskös kinövésekkel borított kívül, amennyire ők maguk puhák és gerinctelenek belül. Természetesen a modern civilizáció számos vívmányát a fegyelmezett és módszeresen alkalmazott gondolkodás tette lehetővé. Ez nem akadályozza meg azonban azt, hogy minden átlagos, sőt átlagon felüli ember belső mentális életének nagy része a gondolkozás passzivitása szerint alakuljon, ami- ahogy az imént idézett buddhista szöveg találóan fejezi ki- „önállóan mozog”."

- Julius Evola: A felébredés doktrínája

"Valójában a mózesi vallás nem egyéb, mint a zsidó faj fenntartásának tudománya."

- A. H.

"Első pont: a >messziről jöttem< érzése, a földi lét csak egy epizód, nem kezdet és nem vég, okai
távoliak; olyan erők határozzák meg amelyek még további sorsokban is megjelennek, egészen a legvégső felszabadulásig. Második pont: ehhez kapcsolódva tagadják az én, mint pusztán emberi én realitását. A latin persona (személy) szó visszakapja eredeti ókori jelentését, amikor színészálarcot, azaz egy adott szerepet, megjelenésmódot értettek alatta. A Zen, vagyis a szamurájok vallása szerint a maszk mögött van valami megragadhatatlan, valami megzabolázhatatlan, valami végtelen, és ez számtalan formát képes ölteni, ezért szimbolikusan sunya -nak, azaz >üresnek< jelölik,
szemben mindennel, ami anyagi szempontból konzisztens és egy bizonyos forma köti béklyóba."

- Julius Evola: A Hősiesség Arcai

"Az igazán bátor férfi nem gondol a küzdelem eredményére. Hevesen a halál karmai közé veti magát, így feltárul tudatában igazi énje."

-Hagakure


https://www.youtube.com/watch?v=zZiqj6KqXLU&pp=ygUaSGVsZGVudG9kIG1vcnMgdHJpdW1waGFsaXM%3D

"A bátorság saját személyünk bevetése a végső, legrendíthetetlenebb következményig, az idea támadása az anyag ellen, tekintet nélkül arra, hogy mi származhat belőle. A bátorság azt jelenti, hogy ügyünkért hagyjuk magunkat keresztre feszíteni, azt jelenti, hogy végső idegrezdülésünkkel, utolsó leheletünkkel még mindig az eszmét valljuk, amiért kiálltunk és elbuktunk. A pokolba a korral, ami el akarja venni tőlünk a férfiúi bátorságot!"

- Ernst Jünger

"Az akciót minden kötöttségtől meg kell szabadítanunk. Önmagában kell megvalósulnia: a szellem lázától szabadon, gyűlölettől és vágytól megtisztítva. A következő igazságoknak kell teljes mértékben áthatniuk a szellemet: az útnak nincsen célja, nincs mit várni, nincs mit remélni és nincs mitől félni. A világ szabad: az értelem és a célok, az „evolúció”, a sors vagy az előrelátás olyan lények ködje és fikciója, akik képtelenek egyedül járni, pórázra, felügyeletre van szükségük. Te magad rendelkezel önmagad felett. El kell jutnod odáig, hogy magadat mint az erők középpontját éld át, míg megismered azt az akciót, amely nem erre vagy arra a létezőre, hanem önmagára irányul."

- Julius Evola: Az élet mágikus szemléletéről

Miyamoto Musashi volt a feudális Japán legfélelmetesebb, leghíresebb kardforgatója. Küzdelmei, párbajai, és harcművészetének szüntelen tökéletesítése mellett aktívan gyakorolta a hagyományos japán művészeteket, illetve a filozófiát, és a buddhizmust, amelyekkel a kard és a toll magas szintű egyesítését sikerült megvalósítania.

Dokkōdō című műve egy héttel halála előtt íródott, melyet kedvenc tanítványának ajánlott.

A Nyugaton sztoicizmusként ismert filozófia erkölcsi tanításaival összecsengő intelmek a zen buddhizmusban, vagy más, a ‘felébredést’ célul kitűző hagyományokban tulajdonképpen az első lényegesebb lépést jelentik, közvetlen céljuk pedig a személyiségnek egy magasabb akarattal történő eltávolítása, amely által a lény felsőbb célok irányába indulhat.

Alább egy saját fordítás egy angol verzióból, amely viszont az eredeti japán írás elemzésével készült.

Az egyedül járó útja

1. Ne menj szembe a hagyományokkal melyeket az ősök lefektettek!
2. Ne keresd a gyönyört a gyönyörért!
3. Ne bízz halovány előítéletekben!
4. Alázatosan gondolkodj magadról, de mélyen a világról!
5. Egész életedben légy független vágyaidtól!
6. Ne bánd a múltad!
7. Soha ne legyen rossz szándék, vagy irigység a szívedben!
8. Ne szomorodj el egy elválás miatt!
9. Panaszkodni, vagy neheztelni sem magunk, sem mások felé nem helyes!
10. Ne hagyd, hogy kéjvágy vagy szerelem irányítson!
11. Semmit ne részesíts előnyben!
12. Ne érdekeljen, hol élsz!
13. Ne keresd a fényűző ételeket!
14. Ne kötődj régi javakhoz, amikre már nincs szükséged!
15. Ne kövess népszerű hiedelmeket!
16. Ne gyűjts olyan fegyvert, és ne gyakorolj olyan fegyverrel, ami nem használható!
17. Ne a halált féld egész életedben!
18. Ne akarj javakat, vagy birtokot magadnak öreg napjaidra!
19. Tiszteld az isteni erőket, de ne kérj tőlük segítséget!
20. Eldobhatod a tested, de őrizd meg a becsületedet!
21. Ne térj le az örök útról!

"Az általunk normálisnak tartható világban, ahol a teljesen természetes szabadság és az a fajta benső bátorság uralkodott, ami nélkül az élet szennyes és értelmetlen, s amely világban a férfiasságnak lényeges jellegzetessége volt a benső szerénység és uralom, az "önmagában létezés" és az erőből létrejövő tisztaság is - nos e cél felé két nagy út volt kijelölve: a tett (akció) és a szemlélődés (kontempláció) útja. Egyrészt a harcosban vagy hősben másrészt az aszkétában jutott tehát kifejezésre a kétféle tiszta férfiasság. Ezekkel a típusokkal szimmetrikusan a nőiség is kétféle lehet. A nő megvalósításával, mint szerető vagy anya, ugyanarra a nívóra emeli magát, ahol a férfi, mint harcos vagy aszkéta áll. Ahogyan van aktív - úgy van passzív, negatív heroizmus is. Az abszolút meghatározás heroizmusával szemben az abszolút odaadás heroizmusa áll - és az egyik éppoly ragyogó lehet, mint a másik, ha tisztán, mintegy rituális áldozati adományként élik át."

- Julius Evola: Feminizmus és heroikus tradíció