Tegnapi villámakciónk és az azt lekommunikáló videó hatására sajtóhelyreigazítást kért a BRFK a Magyar Jelentől.

A rendőrség azt nehezményezi, hogy a lap - rám hivatkozva - valótlanul állítja, hogy a sajtónyilvánosság nyomására fogták el ilyen gyorsan az elkövetőt. Helyreigazítási kérelmükben leírják, hogy már a cikk megjelenése előtt nyomozati cselekményeket hajtottak végre, így az első támadástól számítva körülbelül 5 órával később elfogták a kérdéses személyt.

Én ezt természetesen nem vitatom, nagyon örülök, ha valóban ez történt. Sőt, gratulálok a rendőrségnek! A videóban általam elmondottak részben sajtóértesülések alapján fogalmazódtak meg, részben pedig olyan háttérinformációk nyomán, melyek többségét én is úgy ítéltem meg, hogy nem érdemes közreadni, mert nem megerősítettek. Hogy csak a sajtónyomás miatt vették komolyan a nyomozást, részemről egy vélelmezésen alapult, mely ezek szerint hibás volt.

A fentebb említett, meg nem erősített háttérinformációk közé tartozott az is, hogy a Hősök tere környékén már egy hónapja történnek hasonló támadások, melyek az ismert esetet is beleszámolva hat hölgyet érintettek.

Nagyon örülök, hogy ez valótlannak bizonyult, és mint az a rendőrségi közlésből kiderül az éppen egy hónappal ezelőtt hazánkba érkezett támadó az ismert bűncselekmény elkövetése után órákon belül rács mögé került.

Ugyanakkor, még a részben hibás információkat tartalmazó videónak, így pedig a flashmobnak is volt értelme. Bár, a rendőrség gyorsan végezte a dolgát, mégsem kommunikáltak az esetről semmit nyilvánosan. A helyreigazítási kérelmüket sem tették közzé, ahogy az elfogás tényét sem. Ha a Magyar Jelen nem hozza le a hírt, mi nem csinálunk flashmobot, akkor a hatóság néma marad. A statisztikában megjelenik egy sikeres elfogás, de a társadalom nem értesül róla, hogy az egyik nőről már a nadrágot is letépte a támadó, mielőtt a környező házak lakói elzavarták. Arról sem értesült volna a társadalom, hogy mindezt Budapest történelmi belvárosában, a Hősök tere mellett kockáztatta meg a támadó, aki a rendőrségi közlés szerint kábítószer hatása alatt állt. És, az sem derült volna ki, hogy egy állampolgárságát tekintve amerikai férfiről beszélünk, aki az egyi sértett elmondása alapján valószínűleg dél-ázsiai származású.

Pedig ezek mind-mind olyan részletek, amiket fontos tudnunk. Tudom, hogy ez egy egyedi és elszigetelt eset (utoljára idén nyáron, Debrecenben történt egy másik, ettől elszigetelt eset, ahol egy távol-keleti férfi erőszakolt meg egy magyar lányt), de mégis úgy érzem, hogy abból nem származik hátránya senkinek, ha tudja, hogy mire érdemes figyelni annak érdekében, hogy ne essen áldozatul egyetlen elszigetelt esetnek sem.

Ha van történelmi esemény, ami alkalmas rá, hogy ezer és egy módon értelmezze az utókor, akkor 1956 biztosan ilyen.

Épp ezért, érdemes felidézni, hogy az egyik legemblematikusabb szereplő, Pongrátz Gergely hogy gondolkozott akkor, majd a későbbiekben.

- Nem hitt a szovjetek kivonulásában. Megtagadott minden kérést és nyomásgyakorlást, ami politikai körökből érkezett és arra irányult, hogy letegyék a fegyvert.
- Nem hitt sem Nagy Imrének, sem Maléter Pálnak. Ugyanolyan kommunistának tartotta őket, mint a többit.

Majd egy fél élettel később, amikor haza akarták hívni Nagy Imre és társai újratemetésére, ezt válaszolta a new yorki magyar konzulnak, aki három napig győzködte, hogy utazzon Budapestre:

...ha minden kivégzettet eltemetnek, akkor jövök, de az öt kommunistát el tudják temetni nélkülem is...

A szabadságharc után 33 évvel ugyanaz az ember ült Arizonában, mint aki annak idején harcolt Budapesten. Nem érdekelte, hogy itthon új politikai szelek fújnak, nem érdekelte, hogy jelenléte milyen taktikai előnyhöz juttatja a "rendszerváltó fiatal demokratákat" és értelemszerűen juttathatná Őt is, amennyiben haza jön.

A Parancsnok egy centimétert nem mozdult el a Corvin köz barikádjától, miközben 10.000 kilométerre és bő három évtizedre volt már onnan.

Minél többet olvas az ember 1956-ról, annál több olyan történettel találkozik, melyek heroikusak, felemelők, felkavarók, drámaiak. Nekem mégis Pongrátz Gergely fentebb idézett mondata a legmeghatározóbb az értelmezés, az üzenet és az örökség tekintetében, mert ez egyszerre magában foglal mindent, amit a valódi szabadság jelent. Így viselkedik egy ember, aki szellemileg szabad volt az acélzivatarban, majd az emigrációban és amikor hazatért.

Amikor először húzta meg az elsütőbillentyűt kimondta, hogy "nincs kompromisszum, nincs megalkuvás", és ennek szellemében élte le az egész életét.

📸 Fotó: 2019. Október 23., Budapest

Mindig visszatetszőnek tartottam a sztárallűröket. Ha valaki azt vélelmezi, hogy engem lát az utcán nyugodtan szólítson meg.

Elbeszélgetünk az élet nagy kérdéseiről, aztán ki-ki megy tovább a dolgára.

Apropó, november 15-én éppen Győrben leszek egy podcast felvételen. Ha még mindig úgy gondolja a kis rajongó, hogy jó ajtón kopogtatott jelezze és beugrom egy kávéra.

*Ha már útra kelek, lehet, hogy elugrom ide is.
Győr, Szent István út 57.

🎙️ Pár nappal ezelőtt publikálta a They Want Your Soul zenekar friss klippjét, mely a Születéstől a halálig címet kapta.

🎥 Néhány másodperc erejéig a fiam és én is felbukkanunk a képkockánon.

🤝🏻 Ezúton is köszönjük a megtisztelő felkérést a bandának!

🎸 A teljes klip a zenekar Telegram csatornáján érhető el.